Donáth László (1955–2024) 

Dr. Iványi Gábor: A negyedik nap – Donáth László emlékére

„Monda Isten: legyen világítótestek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, s legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítóul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világítótestet (…) és a csillagokat.” (1 Mózes 1)

Lacit vagy ötven éve ismerem, a végtelenül lepusztult Miskolc környéki gyárvidéken segédlelkészkedett, amikor egyszer meglátogattam. Mondhatnám, hogy azóta valahogy elválaszthatatlanok voltunk. Ugyanazt gondoltuk a szabadságról, hasonlót a művészetekről és nagyjából egyezőt teológiai kérdésekről is. Szerettem hevességét, azt, ahogyan az általa igaznak tartott ügyek mellé mindenestől odaállt, ahogy méltósággal viselte a gyerekként való politikai száműzetéséből visszamaradt szemhibáját, szerettem mély zengő hangját, s még a gyarlóságait is. Parlamenti felszólalásai, előadásai és írásai mind lelki, szellemi és esztétikai élményt jelentettek.

Hirtelen megint sötétebb lett a világ, mint amikor a negyedik nap után „lőn este…”, de hiszen erre alkotta a Teremtő a világítótesteket, s közöttük nagy számban azokat, melyekkel telehintette a mindenséget, úgyhogy mire az ember megformáltatott a porból, már meg is szűntek, mint az égboltozat izzó anyaghalmazai. De a fényük míg lesz ember a földön, míg lesz bármily csekélyke értéke szólni igazságért némák helyett, a jóért vagy a szépért, addig ott maradnak ezek a hunyorgó fénypontok is az űrnek a kupoláján. Valahogy akként, ahogy ezt Dániel a könyve végén mondja: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége…akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön-örökké.”

Ma, csütörtök este együtt mentünk volna az Újpesti Zsinagógába elvesztett és elfelejtett rokonainkra emlékezni. Néhány szót majd nekem is kell mondanom, utána, ha tiszta lesz az ég, felnézek, s a huszonötezernyi Újpestről elhurcolt szerettünk mellett azt a kicsit mindig különálló fénypontot fogom keresni.

Isten veled, drága Barátom!

Dr. Iványi Gábor lelkész,
Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET)
és az Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) elnöke

„Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe” (I. Sám. 25,29)

Donáth László (1955–2024) (Fotó: Merész Márton)

(Szöveg-forrás: nepszava.hu, kép-forrás: Jánosi Katalin Facebook-oldala.)