A szeretlekmagyarorszag.hu összeállítása:

„A sajátos nevelési igényű gyerekekre specializálódott iskolák sok család számára az utolsó menedéket jelentették. Enikő azt mondja, a kormányhivatal most olyan iskolát is ajánlott neki, ahonnan korábban már kitették a lányát.

Hidegzuhanyként érte a szülőket, hogy a Fővárosi Kormányhivatal kedd este törölte az Iványi Gáborék által fenntartott MÁV telepi és a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumot nyilvántartásból. Emiatt néhány nappal a tanévkezdés előtt 300 sajátos nevelési igényű (SNI-s) vagy hátrányos helyzetű gyermek szüleinek kell új iskolát találniuk, amit a kormányhivatal mindössze egy listával segít. Ezen Iványi Gáborék szerint olyan iskolák vannak, amelyekben csak egy-két szabad hely van, vagy amelyek 2-3 órás útra vannak a gyerekek lakhelyétől. Iványi Gábor sajtótájékoztatóján úgy jellemezte tegnap a kialakult helyzetet, hogy ez »egészen visszataszító politikai játszma és gonosz politizálás.«

Ráadásul ezek után bizonytalan az is, mi lesz a szegedi és az orosházi Wesley-iskolával. Azokba további 300 gyerek jár. A Fővárosi Kormányhivatal az iskolákat fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) köztartozásaira és közüzemi tartozásaira hivatkozik, ami ugyanúgy fennáll azoknak az iskoláknak az esetében is, bár arról egyelőre nem érkezett hír, hogy az ottani kormányhivatalok is vizsgálatot indítottak volna.

Ifj. Iványi Gábor, a MET Dél-Alföldi régiójának vezetője a Telexnek azt mondta, a vidéki iskolák esetében »ismereteik szerint« semmi sem akadályozza az iskolakezdést, de a budapesti döntés is derült égből villámcsapásként érte a tanárokat és a szülőket.

A fővárosban tegnap az iskola előtt tüntettek elkeseredett szülők, amiről mi is beszámoltunk. (»A kisebbik gyerekem pánikrohamot kapott a hírtől, a nagyobbik sírógörcsöt« – Riport Iványiék bezáratott iskolájából: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szempont/wesley-iskola-bezaras-ivanyi-gabor-oltalom-karitativ-egyesulet-riport/) Beszéltünk olyan szülőkkel is, akik nem tudtak kimenni az iskola előtti tüntetésre. Például azért, mert dolgozniuk kellett, vagy azért, mert épp iskolát kerestek utcára került gyermeküknek.

A szülők azt mondták, szinte kilátástalan helyzetbe kerültek, mivel nagyon kevés állami férőhely áll rendelkezésre az SNI-s gyermekek számára. Vannak iskolák, amelyek eleve kizárják, hogy SNI-s gyermekeket fogadjanak, míg mások csak egy-két gyermeket vesznek fel osztályonként, és az sem mindegy, hogy milyen típusú SNI-ről van szó. Van, ahol az autistákat nem látják szívesen, máshol az ADHD-s gyermekek előtt zárulnak be a kapuk. Még olyan egyszerűbb esetek is, mint a diszkalkulia, sokszor elutasításhoz vezetnek.

Az Iványi Gábor egyháza által fenntartott intézmények sok család számára az utolsó menedéket jelentették. A megszólaltatott szülők történeteiben közös vonás, hogy gyermekeik több iskola kipróbálása után kerültek a MET intézményeibe, ahol végre megnyugodtak, és a korábbi nehézségek után fejlődésnek indultak.

Bartos Enikő, az egyik érintett gyermek édesanyja elmondta, hogy az ő 18 éves lánya azóta csak sír, néha megpróbál vidámabb lenni, de újra és újra összeomlik. Tegnap este, amikor megállt egy autó a házuk előtt, két férfi először a lányt kereste.

Enikő megrémült, hogy mi történik. Ezután a törvényes képviselője után érdeklődtek, mire Enikő azt mondta, hogy ő az, majd egy borítékot nyomtak a kezébe. Elmondták neki, hogy »a mai estén Sára Botond főispán úr bezáratta a gyerekem iskoláját, és megszűnt a jogviszonya«.

Enikő így tudta meg, hogy diszkalkuliás lánya iskolája már nem létezik. Ráadásul, mivel a lánya elmúlt 16 éves, a levél szerint az államnak már nem áll fenn elhelyezési kötelezettsége, tehát ha nem találnak számára megfelelő iskolát, úgy jártak.

Azonban szerinte a kormányhivatal tévedett, mert tekintettel arra, hogy a leány SNI-s, az ő esetében a tankötelezettség, tehát az elhelyezési kötelezettségi is 23 éves korig tart. Ez persze nem nagy vigasz akkor, amikor a főispán aláírásával kiküldött levélben olyan iskolákat soroltak fel, ahol próbálkozhatnak, de ezek az iskolák nem fogadnak SNI-s gyerekeket.

Ráadásul a listában Enikő megtalálta azt az intézményt is, amely korábban kitette a lányát. Még elképesztőbb, hogy ózdi és putnoki iskolákat is ajánlottak nekik, miközben Enikőék Pándon élnek.

A lány már eddig is minden nap hajnali 4-kor kelt, hogy a megfelelő iskolába járhasson, így ennél messzebb képtelenség lenne eljutnia, még akkor is, ha az intézmény egyáltalán megfelelne az igényeinek. Pedig a kislány nem magatartászavaros, csupán a számolási készségei gyengébbek. Most mindenekelőtt be kell menniük az iskolába, hogy megkapják a gyermek bizonyítványát, amely szükséges az iskolakereséshez.

Arra is gondoltak, hogy a kislány és egy barátnője közösen keresnének új iskolát, hogy legalább ők ne váljanak el egymástól. Azonban rendkívül kicsi az esélye annak, hogy találnak olyat, ahol két SNI-s státuszú gyereket is fogadnának. Felmerült az is, hogy ha sikerül elintézniük a magántanulói státuszt, akkor Enikő szívesen tanítaná őket magyarra és történelemre online, mivel ő maga is pedagógus.

Egy másik édesanya, Hajnalka, akinek a kisfia negyedikes lesz, elmondta, hogy az elmúlt három év alatt már a harmadik intézményként találtak rá a Wesleyre. A gyerek fél év alatt többet fejlődött, mint korábban két év alatt összesen. Az édesanya szerint ebben az iskolában meglévő légkörnek is szerepe volt. Az igazgató minden gyereket név szerint ismert, és támogató, befogadó légkörben nevelkedtek a gyerekek. Hajnalka elmondta, amikor megtapasztalták, hogy milyen iskolába került a gyermekük, megfogadták, hogy bárhová követik az iskolát, mert végre biztonságban érezték magukat. Nyáron az új iskolaépületbe jártak be festeni, takarítani, hogy így is segítsék a tanévkezdést.

Ők Budapesten, a XVII. kerületben laknak, és Sára Botond hivatala nekik Ibrányban, Szigetszentmiklóson, illetve Kecskeméten ajánlott iskolákat. Hajnalka szerint ez a lista »nevetséges«, de hozzátette, hogy muszáj lesz találni valamilyen iskolát a gyereknek, mert ha nem találnak, őket fogják megbüntetni, amiért a gyerek nem jár iskolába.

A kétségbeesett szülők szerint ugyan vannak olyan állami iskolák, amelyek elvileg nagyobb létszámban fogadnak SNI-s gyerekeket, azonban ezek közül szerintük sok olyan »gyűjtőiskola«, ahová a diákokat csak azért veszik fel, hogy 16 éves korukig valahol legyenek, mert kötelező. De ezekben az iskolákban sokszor nincs esély arra, hogy a gyerekek szakmát tanuljanak. »Én ilyen iskolába nem fogom betenni a gyerekemet« – mondja Enikő.

Ő egyébként már túl is van az első kísérleten, ismerőse révén talált egy iskolát, ahol talán fogadják gyermekét. Pénteken derül ki, hogy sikerül vagy nem. »Ha nem, akkor nem tudom, akkor meg vagyunk lőve. Ez egyébként fizetős iskola, amire még azt mondom, hogy kinyögjük.« Nem sok választásuk van, a fiának ugyanis csak egy éve van érettségiig. Számukra csak a jelenléti oktatás lehet megoldás, a magántanulói státus nem.

»Az én fiamnak az kell, hogy elfogadja azt a tanárt, aki őt oktatja. Ha azt elfogadja, akkor a gyerek az pikk-pakk megtanul bármit. Ha nem, akkor a Jóisten se kezd vele semmit.«

Abban is reménykedik, hogy sikerül jogvédelmet kérni az iskolára, vagyis talán folytatódhat az oktatás, mert ahogy mondja, jelenleg ennek az iskolának nincs jó alternatívája. »Ebben az iskolában szerették, elfogadták őket, tudták az ilyen gyermekeket kezelni« – mondja az édesanya.”

(Forrás: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szempont/a-gyermekem-fel-ev-alatt-tobbet-fejlodott-itt-mint-azelott-ket-ev-alatt-osszesen-szulok-ivanyi-gaborek-bezarasra-itelt-iskolairol/; letöltés ideje: 2024. augusztus 29.)