Az Isten-látó
„Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják” (Máté 5,8)
Ferenc pápa húsvéti útrakelése mindannyiunk gyásza. Van valami megkapó abban, hogy ezen a napon követte Urát, aki a „feltámadás és az élet”. Emlékszem, milyen mélyen megragadott az első pillanattól kezdve, ahogy a társadalmi kérdésekhez nyúlt. Apró fenntartásokkal nagyon szerettem a Felszabadítás teológiája dél-amerikai mozgalmát Leonardo Boffot, másokat és az alapító Gutiérrez atyát. A perui lelkipásztor azt kezdte hangoztatni, hogy a szegénység nem sorscsapás. Emberek tehetnek róla, ezért orvosolható. Egy nap erősen hatott rá Mózes 2. könyvéből a nagy népvezér elhívása, akire Isten egyetlen mondatot bízott: „Engedd el népemet!” Gutiérrez úgy érezte, hogy ezt képviselnie kell a dél-amerikai diktátorok és egyházfők társaságában is a kiszolgáltatott és kizsákmányolt szegények érdekében. Ezért őt évtizedekre szilenciumra ítélték, s nyilvánosan nem misézhetett.
A felszabadítás teológiája a baloldali mozgalmak kedvelt olvasmánya lett, és Ferencet is magával ragadta. Mindjárt trónra kerülésének első időszakában rehabilitálta Gutiérrezt, s vele misézett a Szent Márta ház kápolnájában.
Mindenféle területen követője volt a felszabadítás teológiája szellemiségének, ami nagyobb részt az evangéliumi normákat jelenti. Ferenc „újításai” nem dogmatikai jellegűek voltak, hanem etikaiak. Az ő „reformációja” a jézusi mintához való következetes visszatérésben mutatkozott meg. Nem polgárpukkasztás volt, amikor befogadta Vatikán városba a hajléktalanokat. Nem zavarta, hogy ott mozognak a turisták a szeme láttára, és ők is leheveredhetnek egy padra, sőt még zuhanyozót és vécét is állíttatott nekik. Ugyanígy szószólója lett a menekülteknek, arra kérve papjait, hogy a sok helyütt már üresen álló plébániákra fogadják be azokat, akik otthonukat elhagyni kényszerültek. Sokakat meghökkentett és ellenérzést váltott ki bennük, hogy Isten minden ember iránti megváltó szeretetét a melegekre is kiterjesztette. Háborúellenes volt, a béke alázatos követe. A nagy társadalmi igazságtalanságok ellen szólt, az egész teremtett világ érdekében is képviselve, hogy ami él, fejlődik és mozog, a fűtől az emberig, az mind megérdemli tiszteletünket és odafigyelésünket.
Különleges színt ad a gyásznak, hogy többen szóbahozták az elmúlt évtized egyik legbotrányosabb megnyilvánulását, amikoris az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa többek között demens vénembernek vagy gazembernek nevezte.
Ferenc nem azért volt irgalmas és állhatatos képviselője a humanizmusnak, mert katolikus volt. Embersége mindenek fölött állt. Ezért, aki acsarkodik, gyűlölködik és gyalázkodik, annak nem áttérésre, hanem megtérésre kell eljutnia.
Akinek fontos volt egész életén át, hogy lássa a megnyílt eget, és most színről színre látja mennyei Atyját, az természetesen haladt az evangéliumok által megrajzolt úton és megtorpanás nélkül lépett át a múlandó világból az örökkévalóságba. „Boldogok, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva ezt mondja a lélek, mert megnyugosznak fáradtságaiktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jelenések 14,13)
Legyen áldott az emléke!
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) nevében,
Iványi Gábor
(Archív kép-forrás: internet)