In memoriam Draskóczy Gábor (1951–2025)
„Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Lukács 18,17)
Draskóczy Gábor (1951–2025) azok között a metodista teológiai hallgatók között volt, akiket 1974-ben fegyelmi úton eltávolítottak az intézményből. A Metodista Egyház is kizárta soraiból. Az egyesületi joggal megvádolt lelkészek csoportjában ő is ott volt a hetvenes években, és felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ott találjuk a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget megalapító lelkészek között. Itt kezdte (a Kispesti Gyülekezet utcai összejövetelei alatt közeli park játszóterén) azt a gyermekmunkát, amiből egyenes út vezetett nemzetközi vasárnapi iskolaszövetség missziójába. Hűséges lelkészi munkája mellett végezte ezt a tevékenységet, majd később állandó elfoglaltságává, hivatásává lett ez a munka. Mindig nagyon lelkiismeretesen készült foglalkozásokra, a gyerekek számára nagy élmény volt minden alkalom. Generációk nőttek fel vezetésével, és hatalmas munkát végzett határon belül és kívül a vasárnapi iskolai vezető kiképzésében is. Lelki otthonát ebben az időben már eredeti vallásközösségében a Református Egyházban folytatta. De mi is szeretettel, hálásan emlékszünk a közös ifjúsági és gyülekezeti életre, a hejcei és egyéb táborokra, a közös éneklésekre, vagy a roma testvérek közötti misszióra. Ahhoz, hogy elhivatott munkáját jól végezze, nemcsak az alapos felkészültség szükségeltetett, hanem az is, hogy szívben és az Úr iránti bizalomban megmaradjon gyermeki nyitottsága. Egyek voltak mindenben feleségével, Katival, most ő mellette gyászolják gyermekei, unokái, nővérei és testvérek az említett egyházi közösségekből. Így mi is hálás szívvel és szeretettel emlékezünk rá.
Ha azok mennek be, akik olyanokká lettek, mint amilyenekké Jézus szerint a kisgyermekek, akkor teljes bizonyossággal és békességgel hisszük, hogy Gábor hazatalált.
Temetése, december 10-én, szerdán, 11.15-kor lesz a Farkasréti temetőben.
Iványi Gábor
KÖZLEMÉNY AZ V. KERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT SZERZŐDÉSBONTÁSÁRÓL AZ OLTALOM KARITATÍV EGYESÜLETTEL
Az Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) 2025. december 3-án kapta meg a hivatalos értesítést arról, hogy Belváros-Lipótváros Önkormányzat Képviselő testülete november 27-i ülésén megszavazta a szerződésünk felmondását az utcai szociális szolgálat elvégzéséről és a kerületi hajléktalanok Dankó utcai ellátásáról. A sajtóban megjelent állításokkal ellentétben nem a József nádor téri Női Átmeneti Hajléktalanszállóban végzett tevékenységről van szó, hiszen ennek az intézménynek a fenntartását 2025. január 1-től vette át tőlünk a BMSZKI (Budapesti Szociális Módszertani Központ és Intézményei).
Az V. kerülettel 2004. június 30-án aláírt és most felmondott megállapodásban az OKE azt vállalta, hogy a Dankó utcai hajléktalanellátó intézmények nappali melegedőjében, illetve az éjjeli menedékhelyen 30-30 olyan hajléktalan befogadását és teljes körű szociális, egészségügyi ellátását biztosítja, akiket az V. kerületben az utcai szociális munkát végzők vagy más segítő szervezetek rászorulónak találnak.
Az elmúlt közel 22 évben több ezer életvitelszerűen az utcán élő embernek nyújtottunk gyakran életmentő segítséget az V. kerületben. Személyes kapcsolat alakult ki a helyi hajléktalanokkal, a mentőszolgálat, a rendőrség és más szociális szervezetek is tudták, hogy hozzánk bármikor fordulhatnak. A munkánkkal kapcsolatban nem érkezett panasz vagy elmarasztalás. A szerződés felbontásában nem szerepel indoklás, úgy tűnik, az intézkedés egyetlen magyarázata, hogy ez is csupán egy újabb ellehetetlenítési kísérlet az Orbán kormány részéről a Fideszes vezetésű kerület kivitelezésében.
Nemcsak indokolatlannak, de átgondolatlannak és a rászorulók érdekeit figyelmen kívül hagyónak tartjuk a sürgősséggel meghozott határozatot, amely a legkritikusabb téli időszakban joggal kelthet aggodalmat a nálunk rendszeresen ellátást kapó hajléktalanok, illetve a segítők körében. Szerencsére nem a krízisidőszak közepén kell abbahagynunk a kerület utcáin élők gondozását. A 6 hónapos felmondási idő reményeink szerint elegendő lesz arra, hogy átadjuk több évtizedes tapasztalatainkat a munkát értesüléseink szerint átvevő Vöröskereszt munkatársainak, és az érintettek nem kerülnek még kiszolgáltatottabb helyzetbe.
A felmondás végén ez a kérés szerepel: „az ellátási kötelezettségeket a felmondási idő alatt is változatlanul biztosítani szíveskedjenek”. Szeretnénk mindenkit megnyugtatni: továbbra is elkötelezetten végezzük az államtól átvállalt szociális feladatainkat. Nemcsak a felmondási idő alatt, de azután is bármikor és a város bármely pontjáról befogadunk és ellátunk minden rászoruló hajléktalant a menhelyeinken - annak ellenére, hogy állami, önkormányzati támogatás helyett csak civil adományokra számíthatunk.
