In memoriam Draskóczy Gábor (1951–2025)

 „Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Lukács 18,17)

Draskóczy Gábor (1951–2025) azok között a metodista teológiai hallgatók között volt, akiket 1974-ben fegyelmi úton eltávolítottak az intézményből. A Metodista Egyház is kizárta soraiból. Az egyesületi joggal megvádolt lelkészek csoportjában ő is ott volt a hetvenes években, és felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ott találjuk a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget megalapító lelkészek között. Itt kezdte (a Kispesti Gyülekezet utcai összejövetelei alatt közeli park játszóterén) azt a gyermekmunkát, amiből egyenes út vezetett nemzetközi vasárnapi iskolaszövetség missziójába. Hűséges lelkészi munkája mellett végezte ezt a tevékenységet, majd később állandó elfoglaltságává, hivatásává lett ez a munka. Mindig nagyon lelkiismeretesen készült foglalkozásokra, a gyerekek számára nagy élmény volt minden alkalom. Generációk nőttek fel vezetésével, és hatalmas munkát végzett határon belül és kívül a vasárnapi iskolai vezető kiképzésében is. Lelki otthonát ebben az időben már eredeti vallásközösségében a Református Egyházban folytatta. De mi is szeretettel, hálásan emlékszünk a közös ifjúsági és gyülekezeti életre, a hejcei és egyéb táborokra, a közös éneklésekre, vagy a roma testvérek közötti misszióra. Ahhoz, hogy elhivatott munkáját jól végezze, nemcsak az alapos felkészültség szükségeltetett, hanem az is, hogy szívben és az Úr iránti bizalomban megmaradjon gyermeki nyitottsága. Egyek voltak mindenben feleségével, Katival, most ő mellette gyászolják gyermekei, unokái, nővérei és testvérek az említett egyházi közösségekből. Így mi is hálás szívvel és szeretettel emlékezünk rá.

Ha azok mennek be, akik olyanokká lettek, mint amilyenekké Jézus szerint a kisgyermekek, akkor teljes bizonyossággal és békességgel hisszük, hogy Gábor hazatalált.

Temetése, december 10-én, szerdán, 11.15-kor lesz a Farkasréti temetőben.

Iványi Gábor