„Remélem ez csak a kezdet” – David Pressman a Dankó utcai központunkba látogatott
A mai napon a Dankó utcai központunkban járt David Pressman, az USA magyarországi nagykövete. Látogatása során a nagykövet képet kapott arról, hogy hogyan végzi munkáját a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) és az Oltalom Karitatív Egyesület a szegények megsegítése terén, betekintést nyerhetett a hajléktalanellátásba a két, fedél nélkülieket ellátó szállón; láthatta a hajléktalan emberek számára fenntartott kórház működését, valamint az óvodát.
A bejárást követően Iványi Gáborral Magyarország politikai helyzetéről és nemzetközi megítéléséről, valamint az általunk működtetett intézmények fennmaradásáért folytatott nagyon kemény harcról beszeltek. A találkozót a nagykövet azzal zárta, hogy „reméli ez nem egy beszélgetés vége, hanem egy beszélgetés kezdete”.
Kürthy Erika kollégánk tegnap este itt hagyott minket
Erika tegnap este elment. Régóta tudtuk, hogy nagy a baj, mégis azt gondoltuk Erika olyan erős, hogy biztosan legyőzi betegségét. Ő maga is hitt benne, a végsőkig küzdött, szinte az utolsó pillanatig bejárt dolgozni a kórházba, ami több volt neki mint munkahely. Második otthonaként tekintett rá.
Erika már biztos nem jön többet.
Barátunk és kollégánk az Oltalom Kórház főnővére hosszan tartó és bátran viselt betegsége tegnap este véget ért.
Erikát mindenki szerette és tisztelte. Tiszteltük, mert a legkeményebb munkát végezte és szerettük, mert őszinte és egyenes volt. Erika soha nem finomkodott a jelzőkkel és lehetett tudni mindig, hogy amit mond, azt úgy is gondolja. Olykor tudott nyers is lenni – volt, aki viccesen szigorú tekintetű főnővérnek hívta -, de nem érezte rangon alulinak bocsánatot kérni.
Erika mellett biztonságban érezte magát az ember. Tudtuk, hogyha baj van, Erikára lehet számítani. Azt is tudtuk, hogy Erika jobban és gyorsabban diagnosztizálja a betegséget, mint az orvosok, de nemcsak a diagnózist tudta hamarabb, hanem azt is milyen gyógyszerre van szükség és azt, hol lehetne beszerezni.
Erikára lehetett számítani még a legnehezebb időkben is. Következetes és kitartó volt. Erikát meg lehetett keresni sok ügyben, ha saját vagy ismerős egészségügyi problémájával kerestük meg, akkor mindig segítőkész és figyelmes volt. Lehetett bármi a panasz, Erika tudta merre kell indulni, milyen orvosra lenne szükség és milyen gyógyszert kell venni. Ha kellett, intézett laborvizsgálati időpontot, de ha kellett, a vért is profin levette.
Odafigyelt minden betegére és kollégájára. Tudta kinek milyen egészségügyi vagy magánéleti problémája van. Munkatársaira szinte családtagként gondolt. Fergeteges, fanyar humorával és erejével egyedülálló jelenség volt az Oltalom Kórház életében. Rengeteg kacagtató története volt, és sokszor meglátta a dolgok humoros oldalát.
Ha Erika végigment a kórház udvarán, lehetett tudni, hogy ott minden rendben lesz, mert tudott szigorú lenni és kedves egyszerre, nem szerette a mellébeszélést és ő sem beszélt mellé soha.
Erika családjáról is szívesen mesélt, 2 lányáról, 5 unokájáról, akiket rajongásig szeretett. Elmenetelét nem tudjuk elhinni, rossz álomnak tűnik, reméljük holnap újra megjelenik a kórház udvarán, rágyújt, körbenéz és beleáll az új nap elindításába.
