„A hívő ember számára a halál nem mindent lezáró végső tragédia...”
A hívő ember számára a halál nem mindent lezáró végső tragédia, hanem egy kikerülhetetlen epizód: Isten szeretetének legmélyebb titokzatos megtapasztalása. Az Isten szemében „drága halál” nem lehet az elmúlás és a biológiai felbomlás. Az sohasem szép, sohasem vigasztaló. Ha van benne öröm, akkor az Isten boldogsága, aki végre színről-színre közel engedheti magához azt, akit láthatatlanul egész életén át szeretett.
Iványi Gábor
Kép: Alex Levin
„Hogyan csúszott be a kivételesen meghitt ünnep dicshimnuszai közé Jeremiás kesergése?”
Hogyan csúszott be a kivételesen meghitt ünnep dicshimnuszai közé Jeremiás kesergése? Az örömnek ezekben a kivételes pillanataiban talán még jobban fáj, ha elveszettek vagyunk, és nincs aki szeretettel gondol ránk. A próféta nem a szélnek beszél, amikor arra kéri az Urat, amit – mint a teremtést - egyedül ő tehet meg, hogy térítse magához, ölelje át, fogadja asztalához, legyen és maradjon vele minden napon.
Iványi Gábor
Kép: Marc Chagall
„Ma már kevés helyen vannak királyok a világon…”
Ma már kevés helyen vannak királyok a világon. Ahol igen, ott – legalábbis az ünnepélyes alkalmakkor – teljes pompában és kísérettel jelennek meg: korona van a fejükön, jogar és országalma a kezükben, díszes kard az oldalukon, palástjuk talán hermelin. Körülveszik őket a legfontosabb emberek (talán a főbíró, a kincstárnok, és egyebek). Az Úr és királyi pompában jelenik meg a költő képzeletében. Trónjának támasza nem a kopja vagy a pallos, nem a hercegek, főurak veszik körül, hanem az igazságra és a jogra támaszkodik a szeretet és a hűség a legmegbízhatóbb alattvalói. Ilyen értékeket tükröz az igazi földi fejedelem is.
Iványi Gábor
Kép: Eyvind Earle
„Isten megsokszorozza őhozzá méltó módon azt, amit (ráadásul az ő adományából) adunk tovább.”
A földműves pontosan tudja, hogy az adott területen mennyi magot kell szétszórni (akár kézzel, akár ma már géppel) ahhoz, hogy a végén elegendő termést takaríthasson be. A szűkmarkúan vett termés sem lesz bőséges, mert a kettő elválaszthatatlan egymástól. Az ige itt természetesen nem egy mezőgazdasági igazságot akar érvényesíteni, hanem az adakozásban való nagyvonalúságra kíván bátorítani az apostoli intelem. Isten megsokszorozza őhozzá méltó módon azt, amit (ráadásul az ő adományából) adunk tovább.
Iványi Gábor
Kép: James Tissot