Ismét adományt vittünk Ukrajnába
Újabb útra indult december 26-án Ukrajnába a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) és az Oltalom Karitatív Egyesület munkatársaiból, valamint támogatóiból álló csapat. Értesüléseink szerint a határ ukrán oldalán gördülékenyen mennek a dolgok, hiszen már bizalmi kapcsolat alakult ki kollégáinkkal.
Ismét jelentős támogatást vittek magukkal a háború által sújtott térség több településére. Eredeti terveik szerint Herszonba mentek volna, de ezt a katonai vezetés kifejezetten megtiltotta, mert a települést gyakorlatilag naponta éri támadás – különösképpen amennyiben olyan információt kap szárnyra, hogy külföldi támogatás érkezik. Azt az ígéretet kapták, hogy mihelyt a helyzet változik, azonnal jelezni fognak, és biztosítanak katonai kíséretet is számukra.
Az ungvári menekülttáborba utánfutóra szerelt, víztartállyal rendelkező generátoros mosodát vittek, szárítógépet és két mosógépet. Ha nincs folyóvíz éppen és áram sem, akkor is lehet vele mosni.
Kijevben két helyszínt látogattak meg, az egyik egy harcoló egység laktanyája, a másik egy katonai bázis és kórház, ahová külön parancsnoki engedéllyel lehetett bejutni. A katonakórházban rehabilitációs munka folyik, kötszerrel és gyógyszerrel nagyon rosszul ellátott. A kijevi helyszínekre többek között zseblámpát, élelmiszert, 500 Covid-teszt, gyógyszert, lélegeztető géphez csövet, egy csocsóasztalt, egy generátort, invertereket, power bankokat, akkumulátort vittek, valamint a harcoló egység katonái kaptak egy-egy mikuláscsomagot.
Találkoztak Mikola Zsurajlov ezredessel, aki a filozófiai tudományok doktora; bátorították, hogy írja le a történteket, és folytasson doktori tanulmányokat nálunk, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán is. Bevallotta, hogy előítélettel viseltetett a magyarok iránt azok alapján, amiket a hírekből hallott, de többedik találkozásra felengedett, és nyilvánvalóvá vált számára, hogy Magyarországon sem gondolkodik mindenki egyformán.
(Helyi beszámoló a Tribunában itt olvasható: https://www.facebook.com/trybuna/posts/590270283110486)
Filipovicsban az ottani önkéntesek vették át a harmadik generátort, valamint komoly élelmiszer-, takaró- és ruhaadományt kaptak, melyek egy részét Bahmutba és Herszonba viszik tovább január első hetében. Ez már az egy hónappal ezelőtti út után is így történt, tevékenységükről képekkel is rendszeresen beszámolnak. Munkájuk támogatására egy Ford kisbuszt adományozott nekik az Oltalom Karitatív Egyesület. Elmondták, hogy Herszon rendkívül kiéhezett. Mikor legutóbb megérkeztek, mindenki kenyeret és vizet kért tőlük, és rendkívül sokat jelentett számukra az adomány. Nagy mennyiségű lisztet hagytak náluk segítőink, hogy kenyeret tudjanak sütni a herszoniak. A városban a szétbombázott házakban nincs áram, az emberek a pincékben élnek, maximum 15 fokban. A legközelebbi üzlet több mint 30 kilométerre található, ahova eljutni szinte lehetetlen.
Borodyanka várost nagyon csúnyán szétlőtték az oroszok. A helyi iskolának jelentős élelmiszer- és ruhaadományt vittek. A támadások idején a 75 tanárból 16 maradt a településen, lassan kezdenek visszaszivárogni. Pillanatnyilag 350 saját, és 210 befogadott alsó tagozatos iskolása van (utóbbiak iskoláját használhatatlanra lőtték az oroszok). A felső tagozatosok online tanulnak. A gyerekek télikabátban ülnek a termekben, mert a komoly áramkimaradások miatt nem fűthető fel az épület.
Az iskolaigazgatót szemmel láthatóan megrendítették a történtek. Könnyeivel küszködve mondta el, hogy egy hetedikes kislány, valamint egy hatodikos kisfiú is odaveszett családostul, mikor a lakóépületük közepét az orosz tankok kilőtték – arról a térről, ahol korábban a gyerekek gördeszkázni szoktak.
Az iskolaépületet kifosztották, ami mozdítható (például számítógépek) magukkal vitték az oroszok. Most próbálnak gyűjteni, beszerezni, amit lehet.
Az iskolának komoly segítséget jelentene egy 50-60 kWh teljesítményű, körülbelül 1 tonna súlyú aggregátor, ami az áramszolgáltatást biztosítaná. Ez körülbelül 5,5 millió forint, melyre gyűjtést szervezünk. (részletes információ írásunk végén)
A társaság Andriivkában is megállt. Egyutcás, szegény településről van szó Borodyanka közelében, ahol az oroszok minden nőt megerőszakoltak, és a házak jelentős részét lakhatatlanná tették. Volt épület, melyre kiírták a benne lakók: itt emberek élnek.
A mostani utat több körülmény is nehezebbé tette az előzőnél. Amint a hírekben is olvashattuk, a térséget több támadás érte, pont légiriadó volt akkor is, mikor indultak volna Kijevbe, így várakozniuk kellett. A légvédelem a támadást nagyrészt visszaverte, hárman sebesültek meg, köztük egy 13 éves kislány.
Két autó is lerobbant útközben, az egyiket sikerült hamar megjavíttatni, a másikat azonban nem. Szállítmányát három felé osztották, egy része így is ott maradt, azt egy hónap múlva vinnének tovább, reménység szerint az addig beszerzett aggregátorral együtt.
Hogy minden gördülékenyen menjen, abban az ukrajnai kísérők profi segítsége volt nélkülözhetetlen, illetve Iványi Miklós lelkészünk olyan gyakran járt már az országban, hogy könnyen eligazodik a helyi viszonyok között. Ugyanakkor, mint kollégáink elmondták: nehéz volt nem lelkiismeretfurdalást érezni a fűtött, meleg szállodai szobából a herszoniakra gondolva.
Több helyen elmondták: mi voltunk az elsők, akik segítséget vittek az adott területre. Hálásak vagyunk, hogy égi gondviseléssel tehetjük a dolgunkat, és köszönetet mondunk mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy adományokat juttassunk el a háborútól szenvedők számára.
Nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy miközben az Európai Unió fegyverrel is támogatja Ukrajnát., hasonlóan nagy figyelmet kell fordítani a háttérország szükségleteire. Ezért gyűjtünk mindent, ami a mindennapi életet elviselhetőbbé, gördülékenyebbé teszi. Hamarosan konkrét „szükséglet-listát” teszünk közzé azok számára, akik ez alapján szeretnének segíteni.
Bízunk abban, hogy a magyar társadalom tisztességesebb és értelmesebb része törekszik a korrekt kapcsolatra, hiszen Ukrajna a szomszédunk, az is marad, s különösen fontos lesz, mikor az Európai Unió tagjává válik.
Isten áldását kívánjuk mindanniyuk életére, köszönjük, hogy gondoltak a határon túli rászorulókra is!
Ha szeretné a borodyanka-i iskola aggregátor projektjét támogatni, ide várjuk adományát:
Név: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
Bankszámlaszám: 11708001-20520380 (OTP Bank Nyrt.)
EUR számla
Kedvezményezett neve, címe: MO-I EVANGÉLIUMI TESTVÉRKÖZÖSSÉG
1086 Budapest, Dankó u. 11.
Számlaszám, IBAN: HU71 11763086-15996886-00000000
Számlavezető bank neve, címe: OTP Bank Nyrt. 1054 Budapest, Báthory u. 9.
Devizanem: EUR
BIC (SWIFT) kód: OTPVHUHB
A közleménybe kérjük beírni: „Aggregátor Ukrajnába”
Köszönjük szépen!
(A cikk dr. Iványi Tibor, Iványi Miklós és Iványi Gábor beszámolója alapján készült.)
MET – Hírmondó: Bemutatkozik a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnázium elsős osztálya
A gyermekek többsége, aki nálunk tanul, valami olyan problémával küzd, ami miatt más iskolába fel sem veszik őket. Így a mi feladatunk az, hogy kihozzuk belőlük a legtöbbet, és megmutassuk, hogy mindenki tehetséges valamiben, és mindenkiből elő lehet ásni a benne lakozó kincset.
https://www.facebook.com/oltalom.karitativegyesulet/videos/1891868074494653
Ezzel a videóval szeretnénk megköszönni az egész éves támogatásukat és kívánunk nagyon békés és szép ünnepet, valamint boldog új évet mindenkinek! – Az Oltalom Karitatív Egyesület munkatársai
Ha szeretnék a rászorulókat rajtunk keresztül támogatni, kérjük, látogassanak el a következő oldalunkra: https://oltalom.hu/hogyan-segithet/penzadomanyok/
MET – Hírmondó: Jótékonysági vásár és árverés
December 16-án jótékonysági vásárt és árverést tartottunk a Dankó utcai központunkban. Köszönjük minden fellépőnek, felajánlónak és résztvevőnek! A befolyt összeget intézményeink működésére és a mélyszegénységben élő ellátottjaink segítésére fogjuk fordítani. Itt tud támogatni minket: https://oltalom.hu/hogyan-segithet/penzadomanyok/
MET – Hírmondó:
https://www.facebook.com/oltalom.karitativegyesulet/videos/1294167521373362/
„Aki ide bejön, nem gondolkodik előre, csak a ma éjszakát akarja túlélni” – Iványi Gáboréknál jártunk
A szeretlekmagyarorszag.hu 2022. december 17-i cikke (Láng Dávid; fotók: Nagy Bogi):
Az Oltalom Karitatív Egyesület hajléktalanszállóján és egyik iskolájában arra voltunk kíváncsiak, milyen reményekkel várják az idei, inflációval és energiaválsággal súlyosbított telet. Egy mondatban talán úgy lehetne összefoglalni: „Majd csak lesz valahogy…”
A Fűtött Utca névre keresztelt hajléktalanszálló egy óriási hangár, korábban autószerelő műhely működött itt. Még akkor is embert próbáló feladat volna kifűteni, ha egyébként minden rendben lenne vele. Persze a valóság közel sem ez.
„Nincs olyan oldala ennek az épületnek, ami szigetelt lenne. A kazánunk nagyjából 1-2 hetente leáll, mert már a ‘70-es években is réginek számított, de nem lehet megjavítani, mivel nincs olyan szerelő, aki ért hozzá. Új kazánra és szigetelésre pedig pénz nincsen” – mondja Farkas Barnabás, a szálló vezetője.
Az irodában, ahol beszélgetünk, konkrétan lyukak vannak a tetőn, ezért egy ponyvát feszítettek ki alá, különben egyszerűen beesne az eső és befújna a szél a dolgozókra, nyáron pedig nem látnák a monitort az erős napfénytől.
A hőmérsékletet naponta négy alkalommal mérik, az épület négy különböző pontján. Az értékek folyamatosan változnak, csak annyi a cél, hogy 18 fok alá lehetőleg soha ne csökkenjenek.
Farkas szerint bár most kevesebb a hajléktalan, mint 10 éve, ez nem jelenti azt, hogy összességében javult a helyzet: akik bekerülnek az Oltalomhoz, jellemzően rosszabb állapotban vannak, sokkal több köztük a kerekesszékes, mozgásában korlátozott ember.
„A többségüknek nem itt lenne a helye, hanem mondjuk szociális otthonban, idősotthonban vagy pszichiátrián. De mivel nem létezik rendes szociális háló, aminek a hajléktalanellátás csak az utolsó láncszeme kellene, hogy legyen, sehol nincs helyük. Így kerülnek hozzánk, mivel ez az egyetlen intézmény, ahol mindenkit befogadunk.”
Az engedélyezett létszám 130 fő, ekkor jut 3 négyzetméter egy emberre. Ez is nagyon messze áll az ideálistól, de mivel senkit nem küldenek el, már november utolsó heteiben is előfordult, hogy 140-150-en aludtak itt éjszakánként. Az abszolút csúcs több mint 300 fő volt, ekkor nemcsak az összes emeletes ágy volt foglalt, hanem gyakorlatilag szabad padlófelület sem maradt a leterített polifoamoktól.
„Itt a túlélés a lényeg: aki bejön, még csak arra se gondol, mi lesz holnap vagy holnapután, kizárólag a ma éjszakára” – mondja Farkas Barnabás. Mivel senkitől nem kérdezik meg a körülményeit, arra sem tudja a választ, jönnek-e hozzájuk olyanok is, akiknek ugyan van fedél a fejük felett, de nem tudják fűteni a lakásukat. Olyan mindenesetre előfordult, hogy valaki fürdeni vagy vécére járt be hozzájuk rendszeresen, mert otthon nem volt fürdőszobája.
A válságot az adományozó kedv csökkenésén is érzik, annál is inkább, mivel tapasztalatuk szerint nem az igazán jómódúak szokták támogatni a szegényeket, hanem a valamivel jobb körülmények között élő szegények. Nekik pedig most még annyira se fér bele, hogy másokon segítsenek, mint eddig.
„Van egy étteremtulajdonos támogatónk, aki évek óta minden karácsonykor felajánlja, hogy megfőzi az ünnepi menüt a szálló lakóinak, sőt még zenészeket is hoz mellé. Nyilván idén is vállalni fogja, de még nem volt pofám megkérdezni, hiszen biztos, hogy neki is sokkal nehezebb most.”
Azt a hírt, hogy a Belügyminisztérium egyik államtitkára szerint a jelenlegi válságos helyzetben mindenkinek, így a hajléktalanellátó intézményeknek is „összébb kellene húzódniuk”, ironikusan csak úgy kommentálja: tiszta szerencse, hogy ők előrelátóak voltak és ezt már 20 évvel ezelőtt megtették.
„Ha ki lenne épülve az a fajta állami ellátórendszer, amit ‘89 óta nem sikerült megoldani, 100 emberből, aki most hozzánk érkezik, legfeljebb 10-nek lenne valóban nálunk a helye”
– teszi hozzá. Bárhogy is alakul, olyan forgatókönyvvel nem számolnak, hogy be kell zárniuk, de a „majd csak lesz valahogy”-nál kidolgozottabb jövőképet nem igazán tudnak felmutatni.
Kevesen tudják, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület, illetve a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) közel sem csak a hajléktalanszállót üzemelteti: több tucat másik intézmény tartozik hozzájuk, van idősotthonuk, kórházuk és anyaotthonuk, ők működtetik a Wesley János Lelkészképző Főiskolát és még számos másik iskolát, illetve óvodát is országszerte.
„Körülbelül 3000 közoktatásban tanuló gyerekért felelünk, ebből több mint 2900 hátrányos helyzetűnek mondható” – mondja Iványi Gábor, a MET és az Oltalom elnöke.
„Kinyitni se merjük a számlákat, inkább azonnal átadunk mindent a központnak”
A kőbányai MÁV-telep egészen különös színfoltja Budapestnek: közvetlenül a Könyves Kálmán körút mentén található, de ha befordulunk onnan, perceken belül szinte falusias környezetben találjuk magunkat. Itt működik a Wesley János Általános Iskola, amelyet lassan húsz éve szintén az Oltalom tart fenn.
Az iskolának nappali tagozaton körülbelül 70 diákja van, az esti tagozatra pedig több mint 100-an járnak. A tanárok igyekeznek mindenkit a saját igényei szerint, személyre szabottan oktatni, hogy azok is le tudják tenni a vizsgáikat, akik erre külön segítség nélkül nem lennének képesek.
A háború kitörése után sok ukrán menekültet is befogadtak, közülük több család átmenetileg itt is lakott a tornateremben, amíg nem találtak nekik alkalmasabb szállást. Tandíjat senkitől nem szednek, és az étkezést is mindenkinek ingyenesen biztosítják.
Nemcsak a gyerekekkel, a családokkal is szoros viszonyban vannak: két szociális munkás dolgozik náluk, akik igyekeznek mindenben segíteni, például ha valakit kilakoltatnak és új otthont kell keresni neki. Mivel iszonyúan megugrottak az albérletárak is, ez mostanában egyre gyakrabban fordul elő.
„Eleinte főleg a közeli Hős utca lakói közül kerültek ki a diákjaink, de mivel elkezdték felszámolni a telepet, ott már nagyon kevés gyerek maradt. Azóta leginkább a VIII. kerületből jönnek át, olyan helyekről, ahová nem tudnak beilleszkedni, mert személyre szabott foglalkozást igényelnek” – mondja Pizarro-Iványi Júlia intézményvezető. Azt tapasztalja, hogy az utóbbi időben sokkal több élelmiszer fogy.
„Rengeteget esznek a gyerekek, soha nem kellett még ennyiszer rohangálni a termek között, vagy megkérdezni a központi konyhát, maradt-e valahol étel.”
Amikor ott jártunk, kifejezetten meleg volt az iskolában, Júlia meg is lepődött rajta: szólt a kazánt kezelő kollégának, hogy inkább tekerje lejjebb a fűtést, mert ha így marad, az drága mulatság lesz. Elmondása szerint általában jóval hűvösebb szokott lenni, ami nem csoda, hiszen náluk is elszálltak az energiaárak. Ő viszont próbál minél kevésbé foglalkozni ezzel.
„Hősiesen bevallom, én inkább becsukom a szemem. A számlák mindegyike megnőtt, de most már kinyitni se merjük őket, azonnal átadunk mindent a központnak. A mának élünk és közben imádkozunk a holnapért.”
Az iskola dolgozói számára minden évzáró annak az ünnepe is egyben, hogy sikerült egy újabb tanévet végigcsinálniuk. De már akkor is megkönnyebbülten sóhajtanak, ha a hónap elején mindenki rendben megkapja a fizetését. Akkora a bizonytalanság, hogy ennek is örülni kell.
Azt mondta a szolgáltató, semmilyen áron nem tudnak új szerződést kötni
A szervezet anyagi helyzetére Iványi Gábor mellett Ónodi István gazdasági igazgató lát rá legjobban, ezért őt is megkérdeztük, mennyivel magasabbak a kiadásaik most, mint tavaly ilyenkor.
„Az üzemanyag-számláink lényegében a duplájára nőttek, ránk ugyebár már jó ideje nem vonatkozott az ársapka. Lehet szörnyülködni, hogy miért tankolunk el havonta nagyjából 5 millió forintot, de egy ekkora intézményrendszer fenntartásához, a logisztikához és a folyamatos élelmiszer-utánpótláshoz elengedhetetlen a nagy járműpark” – kezdi a válaszát.
Az élelmiszer-áremelkedések szintén érzékenyen érintik őket, ráadásul mivel nagy tételben, számlára vásárolnak, itt se vonatkoznak rájuk a hatósági árak. A növekvő áruhiányt viszont ugyanúgy tapasztalják.
Olyan opció nincs, hogy kevesebb ételt vesznek, mivel sok gyerek, akiről gondoskodnak, kizárólag nekik köszönhetően jut élelemhez. Ő is úgy látja, hogy mostanában az adagokat nemhogy csökkenteni lehetne, inkább növelni kell.
„Épp ma volt egy megbeszélésem a konyhások vezetőjével és ő említette, hogy az elmúlt hetekben feltűnően elfogy minden. Korábban azért előfordult, hogy nem ettek meg ezt-azt a gyerekek, most viszont az utolsó falatig, sőt sokan még repetát is kérnek. Nyilván otthon még kevesebb jut nekik, mint eddig.”
Kompenzációt egyáltalán nem kaptak, se az üzemanyagok, se a rezsi, se az élelmiszerek drágulása miatt. Az energiahelyzetre pedig ősz óta a kaotikus a legenyhébb jelző.
„Van egy óvodánk Borsod megyében, ahol a szolgáltató felmondta a gázszerződést szeptember 30-i hatállyal. Erről július-augusztus környékén értesítettek bennünket, mi ezután elkezdtünk új árajánlatokat bekérni. Az egyik helyről nem is reagáltak, a másikról pedig egyszerűen közölték, hogy semmilyen áron nem tudnak szerződést kötni. Ennek az óvodának azóta sincsen élő szerződése, a gázt ugyan nem zárták el, de jogilag teljes a káosz.”
Ami az áramot illeti, ott már van precedensük. körülbelül a korábbi ár négy-ötszörösét kell fizetniük. A gáznál minimum hat-hétszeres szorzóval számolnak, de ehhez előbb meg kellene tudniuk állapodni valamelyik szolgáltatóval.
Arra a kérdésre, mi tartja őt a pályán ilyen körülmények mellett, Ónodi istván nagyon hasonló választ ad, mint a többi nyilatkozó.
„Húsz éve dolgozom itt, tíz éve tart az egyházi státusz megvonása miatti kálváriánk. Állandó a bizonytalanság, de a támogatóinknak köszönhetően eddig mindig sikerült túlélnünk. Emberileg már rég nem volna lehetséges, hogy itt legyünk, de valahogy mégis teljesíteni tudjuk ezt a szép küldetést. Amíg lehet, szeretném folytatni.”
„Bűnös dőzsölésben élnek, miközben a vidéki Magyarország fázik, szenved és éhezik”
Hasonlóan eltökélt Iványi Gábor is. Bár már 10 hónap telt el azóta, hogy több tucat NAV-ellenőr razziázott az egyesület, illetve az egyház Dankó utcai központjában, a szervezet helyzete semmit nem javult az eltelt időben.
Bár az 1%-os felajánlásokat nézve Magyarországon ők a negyedik legtámogatottabb egyház a katolikusok, reformátusok és evangélikusok után, 2011-ben mégis megfosztották őket a státuszuktól, és az ezután járó állami normatíváról. Az erről szóló pert még a strasbourgi bíróságon is megnyerték, ennek hatására 2016 decemberéig kifizette az állam a tartozást, azóta viszont újra semmit.
„Az intézményeink költségvetésének nagyjából a felét elvették, jelen pillanatban 15 milliárd forint tartozása van a magyar államnak felénk” – magyarázza Iványi.
Szerinte a februári razziának is egyértelműen politikai okai voltak.
„Mindenki nagyon jól tudja ott is, ahol elrendelték, hogy azért nem tudunk olykor járulékokat befizetni, mert nem kapjuk meg azt a kiegészítő támogatást, ami egy egyháznak az államtól átvállalt feladatok ellátásáért cserébe jár.”
A zsákokban elvitt gépeket és iratokat nem kapták vissza, vádat viszont azóta sem emeltek ellenük az ügyben, így most lényegében patthelyzet alakult ki. A kilátásaik viszont ettől eltekintve sem fényesek.
„Hogy meddig lehet ezt húzni, nem tudom. Csak a nettó bérköltség havi 220 millió forint, amit minden hónap 10. napjáig ki kell fizetnünk. Erre jönnének rá a járulékok, de ezeket jelenleg nem tudjuk befizetni. A közüzemi díjakból pedig annyit, amennyi pénzünk épp marad.”
Az iskoláikból egy gyereket sem rúgnak ki, valamint a hajléktalanellátásban is ők vannak a rendszer legalján. A kórházukban szintén olyan embereket látnak el, akiket egyetlen másik intézmény sem vállal, például azért, mert tele vannak élősködőkkel.
A fentiek tetejébe jött még a hihetetlen drágulás is. Iványi Gábor elmondása szerint rendszeresen járnak ki Ukrajnába adományokkal, és azt tapasztalják, hogy ott minden olcsóbb, és hiány sincsen szinte semmiből. Jóval kevesebbe kerül például a kenyér, valamint a hazai ársapka eltörlése óta az üzemanyag is. A lelkésznek sarkos véleménye van a magyarországi állapotokról.
„Nem illik róla beszélni, de mindenki tisztában van vele, hogy lázasan lopják továbbra is a közvagyont. Az egész ország azért működik, hogy egy szűk érdekcsoportnak termelje a javakat. Utóbbiak átlag feletti, bűnös dőzsölésben élnek, miközben a vidéki Magyarország fázik, szenved és éhezik” – fogalmaz.
Az idei télről azt mondja, borzasztóan nehéz lesz, de bíznak a Jóistenben és a támogatóikban. Szerinte nem egyszer igazi csodák is történtek velük, különösen az elmúlt tíz év során.
„Megszámolni is nehéz lenne, hányszor fordult elő, hogy 8-án fogalmunk sem volt, miből fogunk 10-én béreket fizetni. Végül aztán mindig bejött valami olyan pénz, amire nem számítottunk. Most is ebben bízom, illetve hívő emberként az Örökkévalóban is, aki 40 éven át életben tudta tartani Izrael népét a pusztában vándorlás során. Nekünk is hasonló körülmények között kell boldogulnunk, de ebből tudom, hogy nem lehetetlen.”
Közlemény!
A folyamatos forráselvonások miatt működési képességünk határára jutottunk, több ezer ellátottunk sorsa forog kockán.
Újabb negyvenmillió forintot tartottak vissza az oktatási intézményeink után járó normatívákból, így a tanév kezdete óta már mintegy 170 millió forintot vont el tőlünk a magyar állam.
Az oktatási államtitkárság irányukban tanúsított hozzáállását jól szemlélteti, hogy nem járult hozzá a beregi térségünk többcélú intézményét évek óta kitűnően vezető igazgatónk megbízásának meghosszabbításához sem.
Tiltakozunk az önkény és rosszindulat ellen!
Ugyanakkor meghallva a közoktatásban érintettek kérését, a fenntartó egyház nevében nyilatkozva oktatási intézményeinkkel és főiskolánkkal egyetértésben támogatólag csatlakozunk mindazokhoz, akik jogaikért és az oktatás szabadságáért küzdenek.
Bajainkat tetézi, hogy a tél beálltával, valamint a drasztikusan megnövekedett rezsiköltségek és élelmiszerárak következtében kritikus helyzetbe kerültek intézményeink és több ezer ellátottunk.
Konyháinkon naponta hatezer adag ételt biztosítunk zömében hátrányos helyzetű óvodásaink, iskolásaink és több ezer rászoruló embertársunk számára, akiket sok esetben kizárólag a mi általunk osztott élelem óv meg az éhezéstől.
Elkötelezett munkatársaink hosszú évek óta a létbizonytalanságtól fenyegetve, hősiesen végzik feladataikat.
Mi lesz, ha nem tudunk élelmiszert biztosítani a rászorulóknak? Mi lesz, ha nem tudunk fizetést utalni munkatársainknak? Úgy tűnik, a magyar államra nem számíthatunk.
E gondok közepette különösen fontos, hogy találkozzunk barátainkkal, támogatóinkkal és mindenkivel, akit érdekel a MET\Oltalom és ellátottjaink sorsa.
Karácsonyi adománygyűjtő rendezvényt szervezünk péntek délután (december 16.) a Dankó utcai központunkban, ahol meleg itallal, zsíros kenyérrel és munkatársaink, diákjaink és időseink által készített ajándékokkal várjuk az érdeklődőket.
A bajban közismert személyiségek álltak mellénk – mint Hernádi Judit, Kern András, Parti Nagy Lajos, Presser Gábor, Gundel Takács Gábor és sokan mások –, akik személyes tárgyaikat ajánlották fel jótékonysági árverésre.
A bevételt intézményeink működésére és ellátottjaink megsegítésére fordítjuk.
Az esemény linkje: https://fb.me/e/2wHR8KLNA
Budapest, 2022. december 15.
Iványi Gábor,
elnök